Lassan, lazán és könnyedén az edzésen

Nálunk, Kombatan edzésen, gyakran elhangzik a "lassan, lazán, könnyedén" vezényszó, amikor valami új dolgot, kombinációt, technikát tanulunk. Ezt nem mindenki tudja tartani, frusztrálja őket a visszafogott tempó, de miért kérem mégis, hogy lassan, nyugodtan, kontrolláltan tanulják az új dolgokat? (Azokról a mozdulatokról van szó, aminek a kivitelezéséhez nem szükséges gyorsaság vagy erő.)

Első sorban azért, mert én is így tanultam és nekem ez a módszer jött be. Először lassan, kontrolláltan tanuljuk a mozdulatot, sok ismétléssel, ezek után lehet fokozni a sebességet, lehet gyorsabban csinálni és a legvégén lehet az erőt is növelni.

A gyakorlat is azt mutatja, hogy akik kapkodva, elsőre is gyorsan akarják elsajátítani, begyakorolni a technikát, azoknak nem fog olyan jól menni, nem rögzül be olyan alaposan. A legtöbb dolgot először lassan kezdjük el tanulni, hogy a finommotoros mozdulatok is "beidegződjenek", azok is jól menjenek. Például a kézírást, az úszást, az autóvezetést, a konyhai szeletelést is úgy tanuljuk, hogy lassan csináljuk, végig gondoljuk, leellenőrizzük magunkat stb. Miért kellene máshogy csinálni akkor, ha bot vagy gyakorlókés (vagy a kettő egyszerre) van a kezünkben? Nekem az a tapasztalatom, hogy valaki lassan nem tud egy technikát rendesen megcsinálni, azt gyorsan se fogja tudni. A lassú kivitelezés és tanulás abban is segít, hogy megértsük, hogy mi, miért történik. Ha odafigyelünk, akkor észrevehetjük azokat az apró részleteket, amitől jó lesz a mozdulat, a technika. Ehhez szükség van önellenőrzésre, visszacsatolásra és javításra is. Ezek a folyamatok nem (feltétlenül) tudnak hatékonyan végbe menni, ha az ember kapkod és gyorsan akarja csinálni. Lehet, hogy valami egyszerű mozdulatnak tűnik, de nagyon fontosak a részletek; ha valaki ütött már egy rendes hátsó kezes egyenes ütést vagy rúgott egy köríves rúgást, akkor tudja, hogy mire gondolok.

Nem elhanyagolható szempont sem a biztonság. A gyors technikai kivitelezés, gyakorlás általában akkor biztonságos, ha a felek már összeszoktak és mindkét résztvevő magabiztos és jó alap tudással rendelkezik. Ha új technikákat, kombinációkat gyorsan, kapkodva tanulnak és főleg, ha nem összeszokott a páros, akkor abból könnyebben lehet baleset, sérülés. Általában abból szokott baj lenni, ha valaki erősebbnek, magasabb szintűnek hiszi a tudását, mint amilyen. Ha páros gyakorlatnál, amikor a technikát kell megismerni, begyakorolni, gyakoriak az odakoppintások, felszisszenések, "au!"-zások és bocsánatkérések, akkor abból felmérhető, hogy valaki gyorsabban gyakorol, mint amilyen szinten ő valójában van. A lassú, kontrollált gyakorlásból általában sokkal ritkábban van baleset vagy sérülés.

A gyorsaságra akkor is ügyelni kell, ha adogat az egyik gyakorló. Ha az egyik fél túl gyorsan adogat, ezért a másik kapkodva, félelemmel, diszkomforttal (pánikkal az arcán) próbálja kivitelezni a feladatot, akkor az nem csak baleset veszélyes, hanem a tanulandó technika is torzul, mert a gyakorló fél nem tudja rendesen kivitelezni, elmélyíteni a szükséges mozdulatokat.

Szerintem a jó tanulási folyamat az, ha az új technikákat, "lassan, lazán, könnyedén", kontrolláltan kezdjük tanulni. Időt és lehetőséget adva magunknak arra, hogy felfogjuk, megvizsgáljuk, ellenőrizzük és kijavítsuk az új mozdulatokat. Ha már folyamatosan, megakadás nélkül, egyenletes tempóban tudjuk kivitelezni, akkor lehet fokozatosan gyorsítani a tempón. Ha már megy gyorsan is, úgy hogy nem rángat a mozdulat, nincsenek megtorpanások, hibázások, akkor lehet növelni az erőt is. Hogy kinél, mekkora ismétlésszám után alakul ez ki, az egyén függő.

Nem hiába mondják, "Lassan jársz, tovább élsz!"...