Milyen veszélyt jelenthet az ismerős?
Nem régen megjelent a telex.hu-n egy cikk, amiben Nyugat-magyarországi támadásokat és gyilkosságokat gyűjtöttek csokorba, ennek a cikknek kapcsán szeretnék pár gondolatot megosztani.
Főleg kommentekben, néha világváltó beszélgetések során szokott elhangzani az a (nem feltétlenül költői) kérdés, hogy minek önvédelmet tanulni, hiszen Magyarországon/a városban/a környéken stb. jó a közbiztonság; illetve minek kés (vagy bármely más eszköz) elleni önvédelmet tanulni, hiszen ilyenkor az áldozatnak nincs vagy alig van esélye (meg amúgy is a futás a legjobb módszer). Az előbb emlegetett cikk összegyűjtött pár esetet, amiket vizsgálva megkapjuk a feltett kérdésre a válaszokat. Egyrészt, hiába jó a közbiztonság az adott lokációban, ha a környezetünkben élők között van olyan, aki mentálisan vagy pszichésen sérült (egy ECNP kutatás szerint az európaiak 38,2 %-a szenved valamilyen mentális zavarban, ezekbe bele tartozik például az álmatlanság is*), vagy akár olyan, aki erőszakos közegben szocializálódott. Az erőszakos bűncselekményeket nem mindig ismeretlenek, sőt, elszomorítóan nagy arányban ismerősök követik el (egy 2008-as magyar statisztika szerint kb. 50-60%-ban**). Ők azok az emberek, akiket nem biztos, hogy ki lehet zárni az életünkből, mert kolléga, szomszéd, rokon, házastárs stb. Ha elolvassuk a cikkben közölt eseteket, akkor ezekben is nagy részt olyan elkövetők szerepelnek, akik valamilyen szinten kapcsolatban álltak az áldozattal. Sok esetben nincs is szükség komoly konfliktusra, olyan piti, bagatellnek tűnő okok a támadások kiváltói, hogy azt józan gondolkodású és normális értékrendű ember nem érheti meg, például egy recept. Persze, számolni kell az előzményekkel is; adott esetben lehet, hogy az a bizonyos apróság volt az utolsó csepp a pohárban, de ettől függetlenül azt kell látni, hogy a közvetlen közelünkben nagy százalékban lehet egy olyan személy, aki képes súlyosan bántani (vagy akár ölni is) valakit vélt vagy valós indokból. Nem kell messzire menni a példáért, volt szomszéd, aki nekem akart jönni, mert megkértem (aztán felszólítottam), hogy ne dohányozzon az amúgy zárt lépcsőházban.
És ahogy a cikkben szereplő gyűjtésben is olvashattuk, nem ritkán valamilyen eszközt (például kést) használnak az elkövetők. Az életünk, a közvetlen környezetünk tele van olyan tárgyakkal, amikkel súlyos kárt lehet okozni (és nem csak a konyhakésre gondolok), elég felkapni egy kellően nehéz és kemény tárgyat; így nem is szükséges, hogy az elkövető előre megfontolt szándékkal magához vegyen valamilyen fegyvert ahhoz, hogy nagyobb eséllyel ártson.
A fentieket összefoglalva, nem csak attól kell tartanunk, hogy egy ismeretlen rabló a sötét sikátorban leszúr minket a pénztárcánkért, hanem statisztikailag számottevő esély van arra is, hogy a szomszéd (vagy akár valamelyik családtagunk) például mérgében ránk támad egy keze ügyébe eső tárggyal. Az ilyen esetek miatt is érdemes lehet konfliktuskezelést tanulni és gyakorolni, és ha a verbális önvédelem nem működött (vagy esély se volt rá), akkor nagy hasznát lehet venni azoknak az önvédelmi technikáknak, amiket az edzésen gyakorlunk és beidegzünk, hogy gondolkodás nélkül, gyakorlatilag automatikusan megcsináljunk. Ez utóbbiak nem garantálják a 100%-ban, hogy sérülés nélkül megússzuk a támadást, de nagyban növelik az esélyünket.
András
*https://bhc.hu/magunkrol/sajtoszoba/sajtokozlemenyek-/2011/hirlevelcikkek/lelki-beteg-europa/ (Wirth Zsuzsanna cikke. Letöltés ideje: 2016. 12. 23.)
**https://ugyeszseg.hu/repository/mkudok1781.pdf