100% - bizosan működő megoldás és garancia?
Edzésen, előadások során el szoktam mondani, hogy az önvédelem nem egy egzakt tudomány, minden helyzet egyedi, nincs garancia semmire, de annak az ellenkezőjére sem. Azt is el szoktam mondani, hogy ezen a területen nincsen 100%-ban működő technika, modell, bizonyosság; alapvetések, nagy valószínűséggel működő módszerek-modellek vannak, amik kisebb-nagyobb eséllyel valósulnak meg az adott helyzetben. Az önvédelmi edzéseken, tréningeken nagy eséllyel bekövetkezhető valószínűségekre készítjük fel a résztvevőket, de éles helyzetben a nem azonos körülmények és feltételek miatt számos olyan lehetőség van, amivel nem tudunk és nem is lehet számolni.
Önvédelmi oktatóként ezért nem tudunk olyan módszereket oktatni, ami 100%-ban működnek, mert nagyon sok tényező befolyásolhatja a végkimenetelt. A képzések során nem mondjuk és nem is mondhatjuk, hogy adott helyzetben mindképpen ezt mondd vagy tedd, mert nem tudjuk, hogy milyen helyzetben, kivel szemben, milyen körülmények között kell használnod. Például gázspray használat során azt tanítjuk, hogy az eszközzel nem fenyegetőzünk, hanem használjuk, de ettől még van olyan helyzet, amikor az a jó megoldás, ha először erőt demonstrálunk és ha kell, utána fújunk; van erre is példa. Mint ahogy nincs olyan blokk sem, ami 100%-ban kivéd minden támadást.
Mire jó akkor az önvédelmi képzés, ha nincs garancia arra, hogy a tanultak segíthetnek egy önvédelmi helyzetben? Azért, mert az általunk oktatott ismeretek olyan eszközrendszert adnak az ember kezébe, ami növeli az eredményességet, de a felhasználóra, az egyéni döntésére van bízva, hogy mikor melyik eszközt választja ki és a körülményektől függ, hogy az mennyire fog működni. Lehet, hogy önvédelmi oktatás nélkül is megoldható az adott szituáció, talán még ugyanolyan végkimenetellel is; de sok olyan eset van, amikor a védekezés hatékonyságát növeli az önvédelmi oktatás, mert olyan helyzet alakult ki, amire egy átlagos élet, átlagos nevelés nem készít fel. Talán a vezetéssel lehetne párhuzamot vonni, a vezetéstechnikai tréningen tanultak sem biztos, hogy be fognak jönni adott forgalmi helyzetben, de nagyban növelik a biztonságos vezetés és probléma megoldás esélyét.
Amúgy is nehezen mérhető az önvédelem sikeressége, előfordul, hogy csak kárcsökkentésre van lehetőségünk, mert nem tudjuk elkerülni a bajt és a problémát csak úgy tudjuk feloldani, hogy van valamennyi veszteségünk. Az élet nem egy játék, ahol a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak és minden esetben mindig ugyanaz történik; de az élet nem is egy film, amiben a jó mindig sértetlenül megmenekül, a gonosz mindig elnyeri méltó büntetését. Az élet sajnos sokszor nem fair, rossz dolgok történnek jó emberekkel, akik hiába tesznek meg mindent, éri őket valamilyen veszteség. Ezt is el kell tudni fogadni, fel kell tudni dolgozni.
Le lehet élni úgy egy életet, hogy nem kell önvédelmi tudást használni? Igen. És van olyan, hogy valaki egész életét erre teszi fel, felkészül és végül nem használja? Igen. És van olyan, hogy valaki egész életében erre készül és az adott pillanatban nem tudja sikeresen megvédeni magát? Igen; lehet, hogy az adott időben nincs jól, beteg, figyelmetlen volt stb. vagy egész egyszerűen nincsen szerencséje. Akkor megérte önvédelmet tanulni? Nem tudjuk, ez mindig a végén derül ki, mert ha egy (vagy több) rázós helyzetből az önvédelmi tudásnak köszönhetően menekül meg az ember (vagy előzi meg a bajt), akkor az nagyon jó érv az igen mellett. Végül is, megéri vezetéstechnikai tanfolyamra menni? És elsősegély tanfolyamra? Az önvédelmi képzésekről is hasonlóan kell gondolkodni; nem érdemes ráfeszülni, nem érdemes az egész életünket erre feltenni (mert olyan ez, mint felkészülni életünk meccsére, amit nem tudunk, hogy mikor fogunk megvívni, talán az is lehet, hogy soha), de jó, ha van ilyen ismeretünk és gyakorlatunk, mert nem tudjuk, hogy mikor fog kelleni.
András